Olaszországban tájegységenként más és más neve van ennek a főként párolva, köretként vagy tésztával fogyasztott zöldségnek. Hívják cime di rapa-nak, friariellinek, broccolettinek… nagyon szeretem a jellegzetes, enyhén kesernyés ízét ezért rákerestem hogy vajon hogyan hívják magyarul: elég prózai módon ez a tarlórépa. Bár az olaszokkal ellentétben nálunk inkább a gumóját fogyasztják a zöldje pedig takarmányként szolgál, ha mégis sikerül beszereznünk akkor elmondom mit érdemes vele csinálni. Ősszel-télen van a szezonja, kiváló vitaminforrás a hideg időszakban. Borzasztó egyszerű, receptnek is alig hívnám.
Hozzávalók
- egy nagy csokor tarlórépa zöldje
- kis darab csípős chili paprika (habanero)
- 2 gerezd fokhagyma
- extra szűz olívaolaj
Elkészítés
- A leveleket leszedjük a kemény szárról és hozzátesszük a bimbós szárvéget is (ha már néhol virágzik azt kiszedjük belőle). Hideg vízben alaposan megmossuk.
- Lerázogatjuk róla a vizet, de nem kell megszárítani mert a leveleken maradt vízben fog megpárolódni majd.
- Egy jó nagy lábosba olívaolajat öntünk és beledobjuk a megtisztított fokhagyma gerezdeket meg egy darabka csípős paprikát.
- Az olajon fél percig pirítjuk a fokhagymát amíg az ízét kiadja de még nem ég meg, majd a lábosba öntjük a megtisztított zöldséget.
- Megsózzuk, és egy – a lábos méreténél kisebb – fedővel lefedjük. A fedő segítségével le is nyomjuk a lábos aljára, hogy jobban süljön. Kb fél óráig lassú tűzön pároljuk, időnként megforgatjuk.
Ha valaki jobban el tudja képzelni ha látja és nem csak olvassa, íme egy jó hangulatú autentikus videó
Ha szereted a mediterrán konyhát, akkor a blogra feliratkozva folyamatosan értesülhetsz az olasz családomtól eltanult receptek közzétételéről.
Ha a főzésen kívül a hangulatos terítés is fontos számodra, akkor nézd meg a weboldalamon a kézzel festett étkészleteimet is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: